új jövevény a családban

2011 május 27. | Szerző: rosieposie |

 Élethelyzetemből adódóan engem is egyre többet foglalkoztat a gyerekvállalás kérdése. Ma reggel, amikor az sms-t kaptuk, hogy jön a kicsi lány, olyan szívszorító izgalom fogott el. Megkívántam a szülést! 🙂 

Nagyon sokat beszélgetünk mostanában a férjemmel erről, és szerencsére mind a ketten vágyunk már egy babára. El is kezdtünk tudatosan élni annak érdekében, hogy minden feltételt megteremtsünk a pici megkérkezése előtt. Az életkezdéshez felvettünk néhány hitelt pár évvel ezelőtt, és ezek közül legalább a kisebbeket szeretnénk vissza fizetni. Nagy kiesés lenne, ha nem lenne meg havonta a teljes fizetésem. Az első tehát, hogy anyagilag próbáljuk egy kicsit helyre hozni magunkat, és felduzzasztani a tartalékainkat, hogy legyen mihez nyúlni, ha a gyereknek pelenka kell. 🙂 A másik tudatos dolog az a táplálkozásunk és a mozgás beiktatása az életünkbe. Azt tudni kell mind a kettőnkről, hogy falusi gyerekek vagyunk, és a jó zsíros hagyományos ízekhez szoktunk hozzá. Ebből fakadóan ezeket is szeretjük. Most pedig elkezdtem beiktatni az étkezéseinkbe a csírákat, felváltottam a napraforgó olajat olívára, és a nasikat (csoki, chips) próbálom helyettesíteni aszalt gyümölcsökkel és bulátával. Talán a jóga hatott a lelkemre, talán tényleg az, hogy egészséges kismama és majd anyuka szeretnék lenni. Nem tudom. A lényeg, hogy azt hiszem, elindultunk a jó úton… 🙂

Ami még nagyon sokat foglalkoztat mostanában a gyerekvállalással kapcsolatban, az az, hogy vajon milyen anyuka leszek. Hogyan fogom közvetíteni az érzéseimet, tapasztalatomat a gyerekem felé? Hogyan fogom jól nevelni? Hogyan mutatok majd jó mintát neki?

A férjem szerint jó szülők leszünk. Ő inkább attól tart, hogy a mi kis kettesünkből hármas lesz, és eltűnik a már jól kialakult egységünk. Sokat beszélgetünk erről, és megpróbáljuk tudatosítani magunkban, és egymásban is, hogy az egységünk körül fog kialakulni a hármas, és ez semmilyen szinten nem szólhat bele a kettőnk kapcsolatába. Azt gondolom, hogy a gyerekvállalás egyik legnehezebb része az, hogy a szülők viszonya ne forduljon át anyába és apába, hanem maradjon meg a szerelmesek kapcsolata. 

Olyan sok rossz példát látok magam körül és alig akad jó. Szerencsére van egy pár az ismerőseink között, akik olyan ügyesen megoldották ezt. Az ő gyerekük nem hisztis, nem akaratos, nem próbálja meg mindenáron felhívni magára a figyelmet. Látszik a gyereken és a szülőkön is, hogy nyugodt, boldog kapcsolatban élnek egymással. Úgy szeretném csinálni, mint ők! 🙂

A terv az, hogy idén év végén (karácsony körül) kezdjük el a próbálkozást a teherbe esés érdekében. Addig még sokmindent kell helyre tennünk magunkban, hogy felkészült szülők lehessünk. 

A szüleink szerint (ők már mindannyian nagyon szeretnének nagyszülők lenni) túl biztosítjuk magunkat, és túl aggódjuk ezt az egészet. Szerintük bele kell vágni, és a többi meg alakul valahogy. Tény, hogy annak idején, amikor ők voltak hasonló helyzetben, nem gondolkodtak sokat a kérdésen, hanem jöttek a gyerekek, épült közben a ház, és megéltünk valahogy. Most azért más a helyzet! Felgyorsult a világ, az élet, a szülés egyre inkább kitolódik, az emberek sokkal inkább próbálják megérteni saját magukat, és felelősebb döntést hozni a szüleiknél. 

Remélem nekünk sikerül!